Montpellier

Kellemes tavaszi idő fogad minket azon az októberi napon, amikor tizennyolc órás vonatozás után végre megérkezünk a városba. Montpellier már éppen nem a riviéra: pedig ugyanaz a tenger, a homok, a kultúra és az életmód, mint Marseille-től keletre, ahol maga a városnév-tábla is elegendő turistalátványosság. Itt ennél azért több kell. Például néhány egyetem, amely Európa összes országából vonzza a fiatalokat. Ez persze az egyik leglátogatottabb várossá teszi Motpelliert, no és nem utolsósorban hihetetlen bevételekhez juttatja a helyieket. A külföldi diákokat ugyanis rendszeresen látogatják hazulról a barátok, ismerősök, esetleg a család, ami tízezres diákszámnál komoly idegenforgalmat jelent. Ráadásul a külföldi egyetemisták közül sokan tekintélyes ösztöndíjjal érkeznek, amiből lakást bérelnek, utazgatnak, esznek-isznak, szórakoznak. Kémiát hallgató magyar vendéglátónk például egy tisztes hazai keresetnek megfelelő összegből él úgy, hogy távolabbi utazásokra, vásárlásra, karácsonyi hazalátogatásra, sőt, ha minden jól megy, a nyáron két hónapos londoni nyelviskolára is futja. Montpellier – OperaA szintén nem átlagos, de tekintélyesnek még nem nevezhető hazai fizetéssel odautazónak azonban észnél kell lennie: a francia frank nem a világ legjobbja, de az ebben megállapított áraknak egyhangúlag megszavazzuk a dobogó legfelső fokát. Tesszük mindezt Németország, Ausztria, Nagy-Britannia, Svájc, Spanyolország ismeretében, ahol szintén nem a magyarokhoz igazították a tarifákat, mégis… A francia segédmunkás azonban megkeres hét-nyolcezer frankot, amiből még mindig nem ficánkolhat, de nem is nyomorog. Fogalmunk sincs viszont arról, hogy a jól keresők a megélhetésen kívül mire költik a pénzüket. Az biztos, hogy a házukra, lakásukra nem, vagy ha igen, jól titkolják. Málladozó vakolatok, koszos kerítések, a belvárosban lakásnak tűnő szűk kis lyukak, a városon kívül egy-két komolyabb ház, de semmi extra. Talán azért, mert sokan nem tudnak lakást venni, inkább bérelnek, de mivel nem érzik sajátjuknak, hát nem is csinosítják. A megérkezéskor elbűvöl a látvány: a pályaudvar előtt pálmafa, mindenhol emberek, fiatalok, tavasz a télben. Az esti városnézéskor változik a kép: a pálmafa tényleg ott van mindenhol, az emberek is, de sajnos más is. Amerre csak járunk, mindenhol – járdán, úttesten, tér közepén – állati és emberi ürüléket kerülgetünk. A kutya legalább titokban csinálja, az ember nappal sem zavartatja magát. A szemetessel sem bajlódik, hanem ott és akkor válik meg mindentől, ahol és amikor már nincs rá szüksége. Sajátos gyakorlat, de legalább meglátszik. Az időjárásban viszont nem csalódunk. Kiderül ugyan, hogy inkább ősz a télben, mint tavasz, de a póló fölé még késő este is elég az ing. A 22-25 fok jellemző napközben, bár az egy hét alatt csak ritkán találkozhattunk napsütéssel…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.